Nemzeti gyásznap. 1920. június 4.

Államférfiak a trianoni béke-parancsról:


Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a Szlovák Néppárt vezetője 1925. június 4-én a következőket mondta:
"Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke, mert ezer esztendős magyar uralom alatt nem szenvedtünk annyit, mint a cseh uralom hat éve alatt."

Vladimir Iljics Lenin:
"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlan béke, rabló béke...ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak."

André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a La paix című könyvében:
"Azért nem lehetett a magyaroktól elszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nem jött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata következtében."

Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia első elnöke:
"Választanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy a népszavazás között."

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és főszerkesztője, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyarország helye a nap alatt - Hungary s Place in the Sun) című cikkében a következőket írta:
"Két fiam esett el a háborúban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogy e dicső nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nem lesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik a galád és ostoba trianoni szerződést."

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924. szeptemberében:
"Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel... Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.."

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök, 1925-ben:
"Ez a béke nem államférfiak munkája, hanem súlyos és végzetes tévedések eredménye."

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök:
"A trianoni szerződés eredménye Európában nem béke, hanem az új háborútól való félelem."

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök:
"Európa békéje a trianoni békeszerződés napján szűnt meg."

Lloyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-én mondott beszédében:
"Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt."

Ezt mindenkinek tudni kell. Továbbítsátok!


Következő hasábokon egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott, eddig eltitkolt
anyagot adunk közre. Kötelességünknek érezzük, hogy az írás napvilágot
lásson legalább lapunkban, ha már a \"független\" magyar sajtó 2001.
februárja óta hallgat róla. Trianon felülvizsgálata talán megkezdődhet,
szégyelljük magunkat, hogy nem magyar kezdeményezés eredményeként!


Őexcellenciája Carla del Ponte Főügyész - ENSZ Háborús Törvényszéke New York - Hága
Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült Nemzetek
Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenlő elbírálás
elvének biztosítása a Magyar Nép számára.


Excellenciád!


Őszentsége II. János Pál Pápa 1984. januárhó 12-én kelt Enciklikájában
megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az
Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok
Chartája erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására
szolgál. Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól
független.


Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell
arról, hogy a sérelem megszűnjön, illetve ha szükséges, nemzetközi
fórumokon is képviselni kell a sértettek érdekeit. Mint a fent említett
Intézet főtitkára, az alábbi petíciót terjesztem elő: Javaslom az 1920.
június 4-én Trianoni és az azt kiegészítő 1947. évi szeptember hó 15-i
Párizsi Békeszerződések jogi szempontból történő felülvizsgálatát.


A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását,hogy a fenti
szerződések érvénytelenek és kérem a szerződések hatályon kívül
helyezését. A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi
Bíróság határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenlő elbírálás elvének alapján mentesítse a Magyar
Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív
büntetés és annak következményei alól. Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS Intézet főtitkára az ügyben egy Nemzetközi Vizsgáló Bizottság
felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság tevékenységének eredményeképpenpedig tárgyalás kitűzését.


Indoklás:
Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot
felelősség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerződés delegációi
a világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg.


A Békeszerződés előtt a Magyar Királyság területe 325.411km2 volt,
lakosainak száma 20.886.000 fő. A Békeszerződés következményeként az
ország területe 92.863km2-re, míg lakosainak száma 7.615.000 főre
csökkent. A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II.
világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért
Németország akkori vezetőit felelősségre vonta és megbüntette, azonban a
Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német
Népet mentesítette az egyébként törvénysértő kollektív felelősségre vonás
alól. Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezetők
bűneiért és törvénysértéseiért nem felel. Ugyanakkor az I.világháborúban
való részvétel miatt Magyarország esetében nem az országvezetőit, hanem a
Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmenően Magyarországot hatalmas
összegű kártérítés megfizetésére is kötelezték. Ez az eljárás több
szempontból is törvénysértő.


A szerződés következtében Magyarország területi elcsatolása az alábbiak
szerint történt:
- Romániához: 103.093 km2 (31,8%),- 5.256.451 fő (25,2%)
- Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 fő (12,6%)
- Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 fő (7,2%)
- Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 fő (16,8%)
- Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 fő (1,4%)
- Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 fő (0,1%)
- Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 fő (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370
fő(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%),
7.615.117 fő (36,5%)


Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az
alábbiak szerint: Oroszország részére 200 millió USD, Jugoszláviának 50
millió USD, Csehszlovákiának 50 millió USD. A Békeszerződés kimondta, hogy
amennyiben a szerződő felek a szerződésben foglalt megállapodást nem
tartják be, úgy szerződésszegést követnek el, amelynek alapján a szerződés
érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül helyezésére kerülhet sor. A
Békeszerződéshez csatolt Kisebbségi Záradék szerint a Szerződést aláíró
felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség
emberi jogainak maradéktalan biztosítására.


Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült:
Történelmi tény az elcsatolt területen élők más területekre kitelepítése,
internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság
semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának
tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a
szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia -
szerződésszegést követtek el. Külön kiemelném azt a történelmi tényt,
amikor Csehszlovákiából több, mint 100 ezer magyart kényszerítettek
lakhelyének elhagyására és Magyarországratörténő költözésükre úgy, hogy
ingó és ingatlan vagyonukkal nem rendelkezhettek. A Szerződéshez csatolt
Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem ellenőrizte. A
Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok részéről
1920. évtől kezdődően nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások
következménye az is, hogy több, mint 100ezer magyar az elcsatolt
területekről gyakorlatilag eltűnt. Ez a háborús bűntett miatt felelősséget
felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip Broz Tito terroristái
több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság
számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok
adatai közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veendők az1910-es
népszámlálás adatai is.


A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy
a Szerződést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás
állott be:
- A Szovjetúnió, mint egységes állam megszűnt.
- Jugoszlávia, mint a Szerződést aláíró egyik állam a korábbi formájában
megszűnt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt.


A változások miatt a Szerződés a jogi formájában sem tartható fenn. A
fentieken túlmenően a következőkre kívánok még rámutatni. A
Békeszerződések következtében Magyarországot - többek között - az alábbi
veszteségek érték:


Haditengerészetüket ért kár színaranyértékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikikötői felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kikötő felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kikötő ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakértő adatain
alapulnak.)


Továbbiveszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erdők 90 %-a,
- vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen értékű műkincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kikötő elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.


Közismert tény, hogy a Békeszerződés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illetően egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyzőkönyvekből, visszaemlékezésekből
egyértelműen igazolhatók. A továbbiakban a Szerződés létrejöttében és a
Szerződés megkötése utáni időszakban hivatalban lévő politikai
személyiségek véleményét idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a
Londonban, 1928. október hó 4-én előadott beszédében kijelentette: \"a
teljes okmány- és
adattár,,amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk
szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a
szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amely
végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták
létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi
jogok legdurvább megsértése volt.\" A fentiekről David Lloyd George az
emlékirataiban szól.


Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a
tárgyalófelek felelősségét. Lord Newton szerint \"a nagy békebírák nem
ismerték azon nemzetek néprajzának, földrajzának és történelmének
alapelemeit, amelynek sorsát rendezniük kellett.\" Robert Cecil angol
delegátus szerint a Népszövetséget azon célból hozták létre, hogy \"időről
időre határrevíziót eszközöljön.\" Nicolson Harold, aki a Békekonferencián
jelen volt, 1933. évben a következőket írta: \"Magyarország feldarabolása
oly módon történt, hogy az érdekelt lakosság véleményét senki sem vette
figyelembe.\" Az angol diplomata \"Peacemaking\" címűkönyvében több érdekelt
államférfi véleményét is összegzi, amikor a következőtjegyzi fel: \"az
uralkodó gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a
béke az intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább
előkészíti a háborút, mint azt megakadályozná.\" Nitti, aki az olasz
kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért tartotta
elfogadhatatlannak, mert Magyarország
szétdarabolása esetében a szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle erőt.


Nitti kitért arra is, hogy Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem
pedig Magyarországgal harcolt. A későbbi amerikai nagykövet, Bullit, a
következőket írta Wilson elnöknek: \"Én csak egy vagyok azok amilliók
közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi azt gondoltuk, hogy Ön egy
pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a területi
feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy
háború csíráit. A Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb
nemzetközi összeütközéseket élez fel. Saját népe és az emberiség érdekében
az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy megtagadja ennek az igazságtalan
békének az aláírását.\" Itt kell említeni Ionel Bratinau román
miniszterelnök 1920. július hó 1. napján Bukarestben elhangzott
nyilatkozatát: \"nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és
katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg
Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi magunkat
biztonságban nem érezhetjük.\" A Trianoni Békeszerződés tárgyalása során
több esetben felvetődött, hogy Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek
szövetséges államnak. A Franciaországot képviselő Tardieu és Berthelot
voltak azok, akik nem kis nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant
nagyhatalmak Romániát hadviselő államnak ismerjék el. Maga Clemenceau
miniszterelnök nyilatkozta, hogy \"a szövetségesek megegyeztek abban, hogy
Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a Konferencián e
szerint kezelik\", tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú
küldöttséget engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis
azoknak az államoknak, amelyek a háború kezdetétől annak befejezéséig
harcoltak Németország - Ausztria-Magyarország ellen. Történelmi tény, hogy
a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett részt. Csupán akkor
volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a részére
kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet
tagja a Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar
delegáció a kényszerítő körülmények hatása alatt írta alá a
Békeszerződést. Ez az aláírás - mivel a kényszerítő körülmények hatására
történt - mind a nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében
érvénytelen.


A közelmúlt - de a Békeszerződés következményeivel szorosan összefüggő -
jellemző példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román
illetékes szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett,
elkobzott ingatlanok eredeti tulajdonosainak történő
visszaszolgáltatásáról. E törvény nemzetközi visszhangja pozitív.
Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában kisebbségben élő
magyar anyanyelvű lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá
tartozna - semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta.
Hasonlóan a törvény hatálya nem terjedt ki a római katolikus egyházra sem.


Záradék:
A petícióból kitűnik, hogy a Trianoni szerződés elfogadásakor
Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A
Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II.
világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés
kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján
elfogadhatatlan.


Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi
Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen
élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan
bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem
évülnek el. Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent
említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a
Magyar Népet jogorvoslat illeti meg.


A büntetőjogi felelősség kérdése is vizsgálatot igényel. A tény
feltáráshozkíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS,
amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza, és
ehhez a maga részéről minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság
felállítását 25-30 fő részvételével javaslom, amelyekből 10 szakértőt az
INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna. E személyek az elcsatolt
területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban
foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az
1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem
volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények
megváltoztak.


Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye az akkori
közömbösségét.
Tisztelettel:
Prof. Ludwig von Lang főtitkár

Credo in unum Deum, credo in unam Patriam, credo in unam iustitiam divinam aeternam, credo in resurrectionem Hungariae! Amen